A sasszemű rajongók úgy hiszik, a játékban látható a banda alapító dobosa, amint besorolják a saját korosztályába…

A zenekar feltűnése, amint „előadják” a „Carry On”-t egy különleges meglepetés mindenki számára, aki végigjátssza a legújabb Call of Duty-t. De néhány rajongó úgy gondolja, valami más extra is el van rejtve a játékban… Látjátok azt a szemcsés figurát az erkélyen rejtőzve, a Sevenfold in-game showműsorában? Ismerősnek véled? Nos, számos rajongó gondolja ugyanezt – és úgy észlelik, mint a CoD megemlékezését The Rev előtt, aki 2009-ben távozott az élők sorából. Sajnálatos módon M. Shadows nem ért egyet az állítással. - Láttuk, hogy az emberek ezt állítják - meséli nekünk. – Az ötlet, hogy The Revet is belevegyük a játékba meg volt említve, de túlságosan furcsának éreztük. Igazából az utolsó dolog, amit tettünk volna, hogy valami olyasmibe rángatjuk bele, amit ő nem mondott volna. Innentől kezdve minden a továbblépésről szól – teszi hozzá. – Szeretjük The Revet és hiányzik nekünk, de nem éreztük helyesnek, vagy jogosnak azt, hogy egy számítógépes játékba tegyük.

K: Hogy mennek a dolgok az Avenged Sevenfold világában?

M. SHADOWS: Minden a legnagyobb rendben, haver! Eléggé lefoglal minket az új dalok írása a készülő album számára. A Call of Duty cuccal is be vagyunk táblázva amennyire csak lehet, de igazából a figyelmünk középpontjában az új album áll.

K: Mi a „Carry On” története? A szám megvolt már tartalékban, vagy a Treyarch kérésére írtad meg?

M. SHADOWS: Ezt teljesen az albumon kívül írtuk, kívül esett minden dalírási folyamaton. Odajöttek hozzánk, elmondták a játékhoz fűzött elképzeléseiket, és elmondták, mit kéne megalkotnunk, hozzáadva néhány feltételt. Itt nem kell semmi komolyra gondolni, csak olyanokra, hogy például négy perc alatt kellett tartani a dal hosszát, valamint – hogy belepasszoljon a végén levő stáblistába – legyen tempós és gyors. Inkább szórakozás volt számunkra, ami akár a mi old-school trhash stílusunknak egy kivonata is lehetne. Izgalmas felkérés volt, elvégre teljesen különbözött mindattól, amit eddig csináltunk.

K: Milyen érzés volt megcsinálni a motion capture-videót?

M. SHADOWS: Elképesztő. Tiszta szórakozás volt, de mint minden más, mikor belemerülsz a munkálatba, rájössz, hogy rendkívül nagy precizitást igényel. Példának okáért el kell játszanod, hogy ordítasz, de nem mozgathatod nagyon a fejed, mint szoktad. Ráadásul elő kellett adnunk a dal bizonyos részeit újra és újra. Ez már természetesen nem volt annyira szórakoztató, de mikor látod, hogy milyen király az összkép, bizton állíthatod, hogy megérte.

K: Félretéve az Ázsiai Turnét és az Orion Fesztivált a Metallicával elég csendes évet zárt az együttes. Sok a munka a kulisszák mögött?

M. SHADOWS: Tudod mit, haver? Konkrétan sosem voltunk még ennyire elfoglaltak. Folyamatosan dolgozunk a felvételen, és ez hatalmas megpróbáltatás számunkra. Habár nem léptünk színpadra ebben az évben valami sokat, ez még nem azt jelenti, hogy nem dolgozunk keményen. A közönségtől távol minden energiánkat az új albumba fektetjük, és még van egy csomó más cucc, amin dolgozunk, és amiről sajnálom, hogy még nem beszélhetek. Nem azért, mert nem akarunk, nem azért, mert elakadtunk benne, hanem azért, mert azzal megölnénk a meglepetést, ha bármit is kiteregetnénk belőle. Mindemellett volt egy kis időnk. 2012 arról szólt, hogy felkészüljünk egy kicsit, és a következő évben újult erővel állhassunk színpadra. Még írogatunk, így a munkálatok nem fejeződtek be – egyelőre.

K: Hol tart a felvétel?

M. SHADOWS: Azt hiszem, körülbelül 60-70 százaléknál tartunk a dalok megírásában. A legnagyobb megpróbáltatás az három-négy dal esetében volt, mikor The Rev hozzájárulása nélkül kellett megoldanunk a dalokat. Megállapodtunk egy irány mellett, amely felé az albumnak haladnia kell, és már megvan a teljes elképzelésünk arról, hogy hogyan kell majd szólnia. Világosak az elgondolásaink és ez felszabadító.

K: Tudsz valamit mondani ezzel az iránnyal kapcsolatban?

M. SHADOWS: Nem hinném, hogy sok mindent mondhatok, de azt elhintem, ami nem olyan fontos. Ha körülnézek, látom, hogy egy csomó heavy rock és metál együttes a dubstep és az elektronikus zene irányába fordul, és valami új, és a saját zenéjükbe olvasztva valami népszerű szart hoz össze. Ezek nem mi vagyunk. Erre nem vagyunk kíváncsiak. Inkább az ellentétes irányba haladunk, minél old-schoolosabb hangzást akarunk. Úgy értem, visszatérünk a Black Sabbathos bluesos stílushoz, az általunk csinált legvadabb hangzással.

K: Ez a reakciótok az aktuális trend ellen, vagy csak annak az eredménye, amit hallgatni szoktatok?

M. SHADOWS: Azt hiszem, mindkettő. Kicsit idősebbek vagyunk, mindent szeretünk, ami old-school. Olyan bandákon nőttünk fel, mint a Pantera, és a Sabbath. Ez folyik az ereinkben, mi nem azok közé tartozunk, akik eladják azt, amiben hisznek és amit szeretnek, és lesüllyednek, hogy valami manapság népszerűt alkossanak.

K: Mi inspirál szövegileg?

M. SHADOWS: Őszinte leszek, haver. Még egyetlen kibaszott szót nem írtam le. Majd fogok. Felhagyok a szokásos koponyákról és halálról írogatással.

K: Szavadon fogunk! Gondolom, jövőre kiadjátok.

M. SHADOWS: Ha az album nincs kint jövőre, akkor valamit nagyon rosszul csinálunk! Nem tudok biztosat mondani, hogy mikor válik elérhetővé a lemez, de még az ünnepek előtt végzünk az írással, Januárban megyünk a stúdióba, és innen már ki is adjuk. Reményeim szerint legkésőbb nyár elején már mehet a polcokra, de tudod, hogy szokott ez lenni.

K: Mikor láthatunk titeket ismét Angliában koncertezni?

M. SHADOWS:  Ismételten, ez még mind a levegőben lóg, a koncertajánlatoktól, és egy csomó minden mástól függ, hogy nekiindulunk-e. Annyit viszont tudok mondani, hogy tervünk szerint elsőként Angliát és Európát hálóznánk be, szóval nincs sok idő a viszontlátásig.

K: Van már tippetek a stúdióra és a producerre?

M. SHADOWS: Amennyi lehetőség van a stúdiók között, még nem hoztunk döntést. Viszont a jelenlegi első számú választásom producerként Mike Elizondo lenne, aki a Nightmare-t csinálta velünk. Igazán örültem az eredménynek, és szívesen dolgoznék vele ismét, de mint minden más ezen a téren, ez is a változásról szól.

K: Hogy érzed, hogy fogtok megküzdeni az új felvétel kapcsán fellendült pletykákkal?

M. SHADOWS: Azt hiszem, minden egyes album kapott valami hátszelet, valószínűleg kicsivel sem többet, mint a City of Evil esetében. Mindig igyekeztünk belemerülni úgy a munkába, hogy a lehető legkreatívabb módon próbára tegyük a képességeinket, de nem mindenki látja úgy, hogy fejlődni akarunk. Úgy gondolom, a Nightmare esetében az emberek már majdnem szabad utat adtak nekünk, és nem kaptunk hasonló előítéleteket Jimmy és minden más miatt, szóval azt hiszem, minden visszatér a régi kerékvágásba. De számomra ez az egész csak arról szól, hogy létrehozzuk az egyik legjobb felvételt, amit csak csinálhatunk. A kihívás az, hogy mindezt a banda egy rendkívül fontos tagja nélkül vigyük véghez, mégis bele adva az ő gondolatait, ötleteit, nem is beszélve a dalokról. Az emberek gyakran beszélnek arról, hogy ilyen-olyan turnét csinálunk, itt lépünk fel, ott lépünk fel, ennek a rádiónak beszélünk, annak a magazinnak a címlapjára kerültünk fel, valamit csinálunk az iTunesszal. Szerintem mindezek nincsenek, ha nem írsz jó számokat, szóval ez is csak arról szól, hogy a legjobb minőséget nyújtsuk, beleadjunk mindent ebbe az albumba és minden más cuccba, ami majd megállja a saját helyét. A legvégső, legnagyobb biztossággal állíthatom, hogy ezt fogjuk tenni, és tesszük is!

K: Mennyire vontátok be Arint a munkálatokba?

M. SHADOWS: Kis betéteket írt bele, meg itt-ott hozzáadott egy-két dolgot. Megcsinálja a részét, ahol szükséges. Ez egyszerűen király, és egy kicsit furcsa, mert ő mindannyinknál fiatalabb, és ebből adódóan másfajta tervei vannak. Beleértve azt is, hogy Vulgar Display of Power-en, vagy thrash metálon nevelkedik. The Rev nagy befolyással van rá, ugyanígy a metalcore, ezáltal majdnem egy kívülálló rálátását kapjuk a dolgokra. Elképesztő a srác, csinálja, amit kell. Ezen kívül kurva öregnek érzem magam mellette!

K: Ezek szerint 2013 mozgalmas évnek ígérkezik az Avenged Sevenfold számára.

M. SHADOWS: Különösképpen az lesz. Viszont hihetetlenül büszke vagyok arra, amire készülünk. A szívem legmélyéről tudom, hogy amit csinálunk, az valami különleges, és nyugodtan kiállhatunk vele a következő évig, legyen az akármilyen hosszú. Nincs értelme belekezdeni, és beleölni minden energiádat, ha nem hiszel benne teljes szívvel-lélekkel. Ami inspirál az az, ahogyan belekezd mindenki a munkálatokba, és ahogy felbuzdulunk a gondolatra, hogy egy kibaszott jó, új felvétellel fogunk előállni.