Nézd meg a videót, majd olvasd el a cikket!

A Carry On intenzív energiáról tanúskodik, ráadásul mérföldkő az Avenged Sevenfold számára. Mi a háttértörténete a dalnak?

Nos, ez túl sok Ozzy’s Boneyard hallgatásával járt a SiriusXM Rádión. *nevetés* Rengeteg klasszikus metált és thrash számot játszanak a műsorban, szinte minden van a Judas Priesttől, az Iron Maidentől a Helloweenen át a Rushig. Tele van vicces cuccokkal. Mikor felkérést kaptunk erre a számra, három napunk volt a megírásra, és rengeteg napunk a felvételre, valamint részt kellett vennünk egy motion capture forgatáson. Úgy álltunk hozzá, hogy „Csináljunk valami primitívet!” Ez dalhoz képest tömörnek ígérkezett, hiszen mindössze négy perc állt rendelkezésünkre az animáláció miatt.

Egy olyan számot akartunk írni, ami gyomron vág, majd magadra hagy. Csináltunk egy felfokozott tempójú dalt néhány akkord-váltással és mókás kórus-trükkökkel. Remekül éreztük magunkat a munkálatok alatt, egy felemelő számot akartunk, ami poénos és szórakoztató a játék végén. Úgy érzem, nagyon jól sikerült.

Hogy jött a szöveg?

Bizonytalanabb akartam lenni. Néha úgy érzem, a szövegeim kissé csapongóak, és a számaink hosszúak, így több szót kell írnom a szükségesnél. Sokkal nyitottabb sorokat képzeltem ide. Úgy éreztem, a „Carry on” kifejezés nemcsak a játék karaktereire vonatkozik, hanem az Avenged Sevenfold előrelépésének is szól.

Ennél az elképzelésnél maradtam. Valami epikusat akartam írni, amin gondolkozhatsz, mikor vezetsz az utcán, vagy lovagolsz. *nevetés* Egy klasszikus, hatalmas, tempós metál-nóta. A „Carry On” ezzel lett működőképes.

Gyakran említed a legjobb sorokat a Metallicától, vagy az Iron Maidentől számtalan úton keresztül. Ez egy része a szövegalkotásnak.

Ezzel tökéletesen egyetértek, és még sosem csináltunk ilyesmit ezelőtt. Örülök, hogy kísérleteztünk ezen a számon, mert ez jobban felbuzdít arra, hogy belekezdjünk egy következő felvételbe, ahol hasonló dolgokat művelhetünk. A „Nothing Else Matters” vagy a „Sad But True” mind nyitott szövegek. Klasszikusak, és akkor veheted elő, amikor csak akarod. Tudod, mit jelentenek a szavak, de mindenki számára valami mást is tartogathat és beleillik a mindennapjaiba. Ez egy különleges lecke, ha egy bandában van az ember, minden nap tanul valamit. Nagyon boldog voltam, hogy ezek a sorok születtek meg a fejemben.

Nagy rajongója voltál a CoD: Black Opsnak?

Igen, konkrétan egy dalt is írtunk a számára. Egy „Easter egg” volt Not Ready to Die címmel. Rajongója voltam a CoD: Modern Warfare 2-nek, aztán beleütköztem a Black Ops-ba, ami minden idők legnagyobb CoD kedvencévé vált számomra. Gyakran játszottam vele a második rész megjelenésig. Most Black Ops 2-zök, és imádom!

Régóta barátok vagyunk a Treyrach-kal és az Activisonnel. Állandóan Mark Lamiával, a Treyrach főnökével beszélgetek, együtt mentünk a Laker meccsekre. Ez egy fantasztikus barátság. Mikor mondta, hogy bele akar minket tenni a játékba, annyit reagáltunk: „Ezaz! Imádnánk ott lenni, ez elképesztő!”

Milyen érzés volt magatokat látni a játékban?

Vicces. Olyan volt, mintha egy felvételen hallanád vissza magadat. Kicsit szégyenkezel, de izgulsz is, és ez igen poénos. Nem tudom, a többiek hogy voltak vele, de én boldog és büszke vagyok az eredményre. Próbáltuk jól érezni magunkat és egy szórakoztató kis semmiséget csinálni a játék végére. Nem kellett komolyan venni.

Hogyan zajlott a felvétel?

Ugyanoda mentünk, ahol a Terminátor 2-t és a Vasembert forgatták. Belebújtunk azokba a vicces overálokba, fából készült gitárokon és ötszáz kamera között úgy tettünk, mintha koncertet adnánk. *nevetés* Az első jelenetet Woodszal és Mendendezzel szintén overálban vettük fel. Teljes két, vagy három nap motion capture-ből állt, őrjítő volt.

Tetszik a CoD: Black Ops 2 történet módja?

Multiplayer-buzi vagyok! *nevetés*

A hadjárat elképesztő, olyan, mintha egy filmet játszanál le. Fantasztikus története van, habár a story mód kivégzése csak nyolc-tíz órába telik. Azt szeretem a CoD-ban, hogy beülök egy csomó barátommal, faszságokról beszélünk, arcon lövünk pár embert, átszelve az országot és átversenyezzük az éjszakát. Az egyik legjobb dolog számomra. Irtó vicces.

Beindította az írógépezetet a „Carry On”?

A „Carry On” után lepihentünk Augusztustól Szeptember nagyobb részéig, Szeptember végén pedig elkezdtünk készülni a felvételre. Boldog vagyok, hiszen eddig remek irányba haladunk. Érezhető benne egy kis old-school, de még mindig modern, az Avenged Sevenfold következő mérföldkövének ígérkezik. Nagyon izgatottak vagyunk.