M. Shadows került a 2013-mas Guitar Center júliusi Live/Recording számába. Az interjú az Avenged Sevenfold új albumának benyomásáról szól, hogy milyen kihívás volt nekik elkészíteni ezt, hogy a számok megírása mennyire "kínszenvedés" volt számukra, miért lepődöttek még mindig meg a rajongók minden egyes albumnál, a hangjának karbantartásáról és a bemelegítésről és szó esik (ami magába foglal két Elton John számot is), milyen inspirációik voltak és az új albumról, aminek a vokálját így jellemezte: "egy ember, egy hang, lecsupaszított hangzással". Továbbá még szó esik a mikrofon felállításáról és még sok mindenről.

X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X

Egy dolog kristály tisztán kijön abból, amit M. Shadows mondott: az, hogy az Avenged Sevenfold még nem félt soha sem attól, hogy az ösztöneik irányítsák őket, még akkor sem, ha teljesen megújítják a banda hangzását, következmények nélkül.

Az út az új album kijövetele felé kihívás volt a banda számára, amint a kreativitásuk a végéhez ért.
"Először is," - mondja Shadows, "nem írunk addig új albumot, amíg az album nem jön el hozzánk. Nem ülünk és csak keresgélünk az album után, mert ez olyan dolog, amit nem találhatsz meg. Ezt érezned kell és kimondanod, hogy "Tudod mit? Az utolsó album már nem minket képvisel, azt kell tennünk, amit ebben a pillanatban érzünk". Tehát ezért kellet nekünk 3 és fél év, amire kitudtuk adni ezt az albumot."

Az új album egy része leegyszerűsíti a banda szemléletét; eltér a Nightmare harmonikus dallamaitól.
"A zenei pályafutásunk során sok féle dolog inspirált minket," - mondja Shadows. "Ezen az albumon nagyon alapokba merülő számokat szerettünk volna készíteni, ami inkább riff és groove orientált. Nekünk ez egy hatalmas kihívás volt, mert könnyű mondani, hogy: "Ez a dallam jól hangzik, csak dobjunk be egy kis háttérvokált és van ez a harmónia..." Meg kellett magunkat fékezni attól, hogy ilyet tegyünk és helyette inkább rockosabbá tegyük a számot, ami az egyik fő célunk volt és el is értük. Még a stúdióban is kipróbáltuk ezeket a dolgokat, mint: "A zenei illeszkedés nagyon jól szólna ennél a résznél." és azon kaptuk magunkat, hogy ezek a dolgok túl nyálassá tették volna a számokat. Azt gondoltuk, hogy: "Tartsuk meg annak, ami - nagyon alapnak - egy ütős, fasza metál album." Tehát ezt tettük."

Követve ezt a felállítást, ez azt jelenti, hogy minden eddigi megírt dolgot kidobtak és mindent előröl kezdtek. Shadows egy szóval jellemezte ezt a folyamatot.
"Kínszenvedés." -nevetett. "A számok megírása szenvedés volt. El akartunk jutni erre a részre, de nagyon egyszerű visszaesni a régi kerékvágásba, ahhoz, amihez értesz. Eljutsz 6 vagy 8 számig és azt gondolod, hogy: "Oké, király lenne, ha most az egyik részünk még mindig a régi lenne, a másik pedig maradna az új." Nem hagytuk magunkat, hogy ez történjen. Azt mondtuk: "Nem, ezzel a verzióval maradunk és addig írunk ezzel a szemlélettel, ameddig be nem fejezzük ezt az albumot." Szóval a nap végére egy részünk így érzi magát és nem próbálunk visszamenni a múltba, hogy bárkit is kielégítsünk ezzel."

Ez nem az első eset, hogy a banda más stílusban készít el egy albumot, és Shadowsnak nem is a zene a meglepő.
"Az összes album, amit kiadtunk, nagyon meglepett engem, hogy a rajongók is meglepődtek az albumokon. Ez olyan, mintha az összes album különleges lenne számunkra. Az ugrás, a Waking the Fallen és a City of Evil között hatalmas volt. Hardcore punk banda ként kezdtük, pont, mint egy európai metál banda amerikai vokállal. Utána az ugrás már olyan volt, mint egy groove album. Tele volt olyan számokkal, mint például "A Little Piece Of Heaven". A Nightmare volt szerintem, ami igazán megmutatta, hogy mi ezt fogjuk csinálni. Ezen pedig kidobtunk mindent az ablakon és azt mondtuk, hogy: "Nem, ezt végig fogjuk csinálni." Amint mondtam, ez érzésből jön. Nem írhatjuk meg ugyan azokat az albumokat és lehetünk elégedettek magunkkal."

"Szóval, személy szerint én annyira mélyen benne vagyok ebben, hogy ez egyáltalán nem különbözik az énemtől. De mégis, hiszen tudom, hogy amikor elkezdtük, ez más volt, mint eddig. Emlékszem, mikor a City of Evil kijött és úgy gondoltam, hogy: "Ó, ez nem is annyira eltérő." Amikor kiadtuk, a rajongók azt mondták, hogy srácok, mit műveltek? Egyáltalán nem számítottam erre, mert teljesen el voltam merülve az albumban. Ebben az új albumban is teljesen elvagyok merülve, ezért nem hiszem, hogy olyan nagy ügy lenne, de biztos vagyok benne, hogy ütős. Ha az emberek meghallgatják - mondjuk berakják az autójukba - akkor szerintem fantasztikus.

Mint az Avenged Sevenfold énekese, és a banda többi tagja, a feladata az, hogy a hangszerét a legjobb formában tartsa. Valamilyen módon ez nehezebb feladat is Shadowsnak, mivel ő nem tud csak húrt cserélni vagy kicserélni egy csövet az erősítőben, ha valami meghibásodik. Komolyan edz, mint egy profi atléta.
"Ron Andersonnal edzettem évekig, és még mindig vele edzek. Egyszerűen karban kell tartanod a hangodat, speciel olyankor, amikor minden nap utaznod kell, de ez a stúdióra is érvényes. Rengeteg vizet kell innod, keveset beszélni és természetesen bemelegíteni a hangszálaidat. Egy órás bemelegítőm van és utána eléneklek pár Elton John számot. Először a "Funeral For A Friend"-et, aztán a "Candle in the Wind"-et. Azért, mert rengeteg magas és alacsony hang van bennük, és jól kihozza az ember hangját. Utána heavy metált éneklek, ez tökéletes. Finoman kezded és fokozatosan építed fel. Olyan, mint lefutni egy maratont vagy súlyokat emelni. Először a könnyűekkel kezded, és miután a tested felmelegedett, azután áttérsz a nehézre."

Amióta az új projekt egy leegyszerűsített, alapokban nyugvó hangzást ad a bandának, a felkészülés mindennél fontosabb volt.
"Tudod" - mondja Shadows, "amikor felnősz, megpróbálod ezeket a dolgokat véghez vinni. Minket mindig különböző stílusú bandák inspiráltak, mint például a Queen, amiben rengeteg háttérvokál van. Kipróbáltunk különböző technikákat arra, hogy hogyan érhetnénk el minél tisztább hangzást különböző számok énekeiben. Még azt szeretem csinálni, hogy megduplázom az összes mély énekemet és kitolom az egyik oldalra, ami egy visszhangos, térhatásos effektet ér el ezáltal. De ezen az új albumon csak egy emberről, egy hangról, és alapokban nyugvó hangzásról van szó. Semmi egymást részben fedő énekről.  Ez csak én vagyok és egy mikrofon a kezemben, amivel megpróbálok minél durvább és erősebb hangzást kihozni. Minden albumnak más volt a témája, de ez az új album most számunka... olyan, mint mikor AC/DC-t hallgatsz, csak egy éneket, egy hangot hallasz. Amikor Metallicát hallgatsz, csak egy hangot hallasz. Semmi más nincs azon kívül, semmi szaros effekt, mert az túl gyengéd lenne, egy ilyen erős albumhoz. Tehát ez volt a mi szemléletünk ezen az albumon.

Mint minden énekesnek, főleg metál zenében, a helyes mikrofon nyújt segítséget abban, hogy a gitár és a dobok rétegei között eljusson a közönség füleibe. Amíg a jelenlegi számok egy ritka, az 50-es évek beli Telefunken M 250-tel lettek felvéve, addig a régi albumokon lévő számok egy Blue Microphone's Bottle Condenserrel, állítja Shadows. Ettől függetlenül azt mondja, hogy nem igazán kényes a mikrofonok választásával, mert az eddigiek is jól beváltak.
"Koncertekhez szeretem az Audio-Technika 4100-at használni. Ezt tartja a legjobbnak a hangosító srácunk. A hangom nagyon érdes, ezért elég nehéz hallani engem anélkül, hogy ne lennék túl hangos, vagy ne temetne el a többi hang. Ez a mikrofon valahogyan kiemeli a hangomat élőben."

Mielőtt visszamegy a stúdióba és "gitározást hallgat egész nap", az ő szavaival élve, Shadows pár percet beszélt még beszélt a fontos eseményekről a karriere során.
"Szerintem a legjobb zenei emlékem az a Metallicával volt. Ők olyanok, mint a hőseink. Nem volt még ennyi problémám azzal, hogy kifejezzem, mennyire is hálásak vagyunk ennek a bandának, mint a Metallica és az Iron Maiden, vagy a Guns N' Roses. Amikor a Metallica felhívott minket, és azt mondták, hogy szeretnék, hogy ha fellépnénk velük egy koncerten... -itt elmosolyodik Shadows- nagyon jó érzés bárhol is játszani velük. Úgy értem, bárhol is játszol velük, mindig több száz ezer ember van ott, főleg külföldön, és ezért mindig egy jó élmény a színpadon állni és csak bele akarsz csípni magadba, mert annyira jól érzed magad."

Bármelyik banda, amelyik az Avenged Sevenfold előtt játszik a turnéjukon, valószínűleg így érezheti magát.